"Egy alma alakú házban laktál, és tűzpiros földig érő ruhát viseltél, és ültél egy fotelban, ami hatalmas volt, és csak mosolyogtál. Olyan megnyugtató volt az egész..."

Soha nem kételkedtem benne, de most már teljes bizonyossággal tudom, hogy létezik, van ilyen. A szeretet tériszonya. Van, mert éreztem. Azt hiszemAzt hiszem, hogy szeretlek;lehunyt szemmel sírok azon, hogy élsz.De láthatod, az istenek,a por, meg az időmégis oly súlyos buckákat…