Lógok a semmibe a szakadék fölött és még csak szalmaszál sincs, amibe erősen kapaszkodjak. Mégsem félek, mintha egy puha felhő tartana, lebegés, nem félek. Könnyű vagyok és szabad... várom, hogy egyszer csak jöjjön a pánik....Volt egy álmom, pont a "felmondásom"…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
