Lógok a semmibe a szakadék fölött és még csak szalmaszál sincs, amibe erősen kapaszkodjak. Mégsem félek, mintha egy puha felhő tartana, lebegés, nem félek. Könnyű vagyok és szabad... várom, hogy egyszer csak jöjjön a pánik....
Volt egy álmom, pont a "felmondásom" előtti éjszaka. Két momentumra emlékszem belőle: furcsa Kleopátra frizurám volt, mi mákosszürke színben pompázott, öregnek és csúnyának láttam magam és csodálkoztam is, miért ezt a hajat viselem. A másik az, hogy kaptam 3 levelet, mindhármat az Anyutól, de nem tudom mit írt bennük, mert csak a borítékokat láttam, ahogy a postaládából kivettem őket. Anyu kézírását olvastam, egyszerre örültem és csodálkoztam.
A többiről most nem tudok írni...
