Persze, hogy semmi sem véletlen, az sem, hogy hónapok múltak el anélkül, hogy egyáltalán ránéztem volna BP könyveire. Az egész szerelmünk ott van a könyvespolcom egy sarkában, kettőt kaptam a szerelem elején a lángolásban. Ma pont ezt a kettőt emeltem le és benne a dátum kicsit talán szíven is ütött. 2006. november 27. Pontosan 3 nappal később volt az első találkozásunk, akkor vártam őt meg dobogó szívvel, akkor nyalta le a rúzst a számról, akkor mondta, hogy "Te egy gyönyörű nő vagy!" Nem sok jutott nekünk, talán, ha igazán belegondolok egy jó hónap, január 5-én már a Nagy Lebukásban voltam benne és onnantól már csak rosszabb lett minden. Az is ami kettőnk között volt és az életem is. Egy évvel az első találkozásunk után már semmi nem volt a mi "szerelmünkből". És akkor már az Anyukám sem élt.
Amit BP-től kaptam, az őrületes szexszen kívül, az sarkaiból forgatta ki az életemet, a gondolkodásmódomat, azt ahogy a világot és benne magamat szemlélem. Ami most vagyok, az mind akkor született meg bennem. És bár az elválásunk, ahogy vége lett, nem volt jó, nem volt tiszta és szép, és az sem, amilyen apró szarságok rontottak azóta a kettőnk "barátságán", de amit ő hozzáadott a létezésemhez az iszonyatosan sok és iszonyatosan jelentős. Most kezdem igazán csak felfogni.
Az sem véletlen, hogy most ezen így jár az eszem. Most megint azt érzem, hogy van egy pasi, aki hihetetlenül nagy hatást gyakorol rám. Megborzongok tőle, vonz, de ugyanezzel az erővel menekülnék is előle, félek belebonyolódni és félek magamat is újra igazán megmutatni. Tegnap azt mondta nekem, hogy "te egy titokzatos nő vagy..." én nem gondolom ezt, viszont azt gondolom, hogy belémlát, hogy sokkal többet tud rólam, mint én magam tudok magamról.
Vonz szexszuálisan, vonz spirituálisan, vonz mindenhogyan.
Egyidős velem, közel 30 éve kerekesszékben ül, olyan energiái annak, olyan jókedve, olyan világlátása, ami lenyűgöz. És vonzz, ahogy engem lát, szépnek, nőnek,a vágy tárgyának...
Vagy... és ettől félek talán a legjobban, van valami, amibe többet képzelek bele, mint ami. És csak misztifikálom, csak akarom, hogy jöjjön még egyszer valami olyan az életembe, mint BP volt. Jöjjön, szeressen és tartson tovább, legyen mélyebb és boldogabb...
Tényleg úgy van, nehéz ennyi idősen szerelembe esni. Az ember olyan nagyon sok fájdalmat és kudarcot hordoz magában, hogy már mindentől fél, már csak a görcsei vannak, és nagyon, de nagyon nehezen tud túllépni önmagán.
