Néha pillanatokra le tudom csillapítani magamat. Olyankor nem félek. Bátran szembenézek a jövővel, tudom, hogy nem érhet minket baj és hogy erős vagyok. Aztán eszembe jut a holnap, a kézzelfogható közelség, és gyomoridegem lesz, meg félelmem, bizonytalanság és rettegés. Ez hullámzik bennem szüntelen... Pedig meg kellene nyugodnom...
Blogajánló
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
ápr
3
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fogyohold.blog.hu/api/trackback/id/tr902797583
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.