Több, mint fárasztó napok. Több erőt kivesznek belőlem, és olyan csekély a megnyugvás. A szex után persze hogy vártam valamit, valami kapaszkodót, ami nem jött. És ez alapból nem baj, hiszen úgy mentem bele, egy dugás, vagy tíz, mindenképpen kell. De a lelkem az persze sajdult ebbe eléggé.
Aztán volt eL, aki egy kicsit helyrerántott, már abból a szempontból, hogy naugyemégsikellekvalakinek. És hát azt is be kellett látnom, hogy vonz és izgat az ő nyersessége. Amire más biztos azt mondaná, hogy egy tapló, de én máshogy látom...
Aztán volt egy éjszakai levélváltás egy pasival, amibe még kapaszkodni is merészeltem, és ami megint úgy ért véget, mint talán 3 hete egy másik. A pasi rövid úton lekoptatott. És ott volt a Mágus levele, ami agyonnyomott és a földbe döngölt.
Aztán hogy megint nem kaptam időben fizetést, hogy megint feszülnöm kellett és gyötörnöm az agyam, hogy valahogy megússzam, de végül megcsináltam, csak fáradtam ismét.
És jön a kedd, amikor megint oda kell mennem, ahova nem akarok már és kínlódok és gyomoridegem van erősen.
Ilyen pillanatokat élek és ezen a ponton tényleg meg kell állnom és elgondolkodnom azon, hogy mi nem stimmel velem. Valami nagyon nem. És ez már lehet, hogy túl van a Szaturnuszi hatásokon is. Pat szerint meg kell nézetnem az aurámat, hogy ki mindenki szívja ott az én energiámat... És ez így lesz.
De akkor is túlélek, mert az Anyu lánya vagyok és strammul megcsinálom. Mindent megcsinálok.
A gyerek ma összehányta éjjel az ágyát. Egy hete sem volt suliban... Kellene nekünk most már egy kis béke és nyugalom, nagyon kellene, meg is érdemelnénk és ránk férne...