Vannak ilyen bölcseletek, amikkel mostanában egyre sűrűbben próbálom szedálni egyre jobban pánikoló önmagamat. Hogyaszongya, ahol sok a fény, ott sok az árnyék is. Mondjuk ez pont nem szedál, mert egyből az jut eszembe, hogy fasza, miért csak árnyék van körülöttem. Aztán a fiam…

Lógok a semmibe a szakadék fölött és még csak szalmaszál sincs, amibe erősen kapaszkodjak. Mégsem félek, mintha egy puha felhő tartana, lebegés, nem félek. Könnyű vagyok és szabad... várom, hogy egyszer csak jöjjön a pánik....Volt egy álmom, pont a "felmondásom"…