(Idegesítően visítanak a reklámok a tévében, mindegyik fura fejhangon, iszonyú gyorsan, széles vigyorral.. iszonyat...)Talán lassan gyógyultnak nyilvánítom magam, miután szerdán elmentem orvoshoz, aki valami lórúgás tipusú antibiotikumot írt fel a torokbajomra. a torkom piros volt…

Lógok a semmibe a szakadék fölött és még csak szalmaszál sincs, amibe erősen kapaszkodjak. Mégsem félek, mintha egy puha felhő tartana, lebegés, nem félek. Könnyű vagyok és szabad... várom, hogy egyszer csak jöjjön a pánik....Volt egy álmom, pont a "felmondásom"…

 Mozizom. Minden szendergésnél mozizom. Becsukom a szemem, és elképzelek egy filmet, amiben én vagyok a főszereplő, amiben egy pasi a másik nagyon fő szereplő és a dolog oda fut ki, Hogy a pasi eszeveszetten kíván engem és nem lát nagyobb boldogságot e földi létben,mint hogy…

Álmomban egy gazdag ember házában jártam. Gyönyörű helyen. Vágytam a szerelmére, a figyelmére, de nem tudom, hogy vajon megkaptam-e. Már az álmomba is bekúszott a legfőbb kérdés, ami mostanában legtöbbször az agyamban kattog: meddig bírok egyedül élni.ami történt velem, az…

"Egy alma alakú házban laktál, és tűzpiros földig érő ruhát viseltél, és ültél egy fotelban, ami hatalmas volt, és csak mosolyogtál. Olyan megnyugtató volt az egész..."

Olyanokat álmodok, hogy csak na. Valami hatalmas raktárépületben dolgoztam, nagy mogorva terek voltak, belső vaslépcsők. Aztán valahogy valami erdőbe mentünk, a hegyre, de ott már a gyerekem is ott volt. Először amikor felmentünk, egy ponton csak nagyon hűvöset éreztem, ahogy…

Bár kedden megfogadtam, hogy nincs többé speranza, vagyis nem alszom vissza fél nyolckor. De ma megint. Álmaimban otthon volt, egy iszonyatosan rövid alvópólóban mentem végig az utcánkon. Csöngettem a lakásunk ajtaján. Apám jött ajtót nyitni.  Nem is tudom, hogy ez a…

 Egyszer nagyon régen SÁ azt mondta nekem, hogy ő nem szeret már úgy élni, ahogy akkoriban éltünk. Hogy ő elmegy dolgozni minden nap, aztán haza, aztán eljön hozzám és neki az életében semmi más nincs, és ő ezt nem akarja, mert ez így unalmas. Ma eszembe jutott ez a szöveg,…

 Nem nevezném még rossz szokásnak sem, azt hiszem egyszerűen fegyelmezetlenség, hogy azt csinálom mostanában, hogy amint a gyerek kihúzza a lábát az ajtón visszavackolok az ágyba, kábé a nyakamig felhúzom a paplant és hagyom hogy csak úgy legyek... A speranza állapot,…

Még csak egy apró lehetőség a dolog, de már azon kattog az agyam, hogy majd hogyan mentem ki Szoszit a korábbi lélekölő közös munkahelyünkről.... de hát végül is minden csak egy ilyen apró kis gondolatfoszlányból születik.... Ennek kapcsán jutott eszembe a jobb sorsra érdemes…

Azt mondta tegnap a cihó, hogyha elfelejtjük, hogy nekem az jó, hogy nem kellett tovább ott dolgoznom, meg azt is, hogy könnyedén veszem, akkor azt kell mondani, hogy nagyon elbántak velem. Nem is voltam annyira feldobva, amikor ma még fel is hívott a jóval olcsóbb utódom valami…