Olyanokat álmodok, hogy csak na. Valami hatalmas raktárépületben dolgoztam, nagy mogorva terek voltak, belső vaslépcsők. Aztán valahogy valami erdőbe mentünk, a hegyre, de ott már a gyerekem is ott volt. Először amikor felmentünk, egy ponton csak nagyon hűvöset éreztem, ahogy magasabbra jutottunk. Aztán később megint felmentünk és amikor addig a hűvösödő pontig értem, hirtelen nagyon vastag, fehér köd ereszkedett le. De olyan sűrű, hogy kéznyújtásnyira sem láttam. Nagyon féltem és nagyon rossz volt. Különös kép volt és talán jellemez egy csomó mindent az életemben.
Gondolkodtam ma azon, hogy vajon mit jelentenek ezek a tétova telefonok. Csé, és még korábban a héten eM. eM-ről azt gondolom, hogy ő izgatja a gondolat, hogy talán összeszűrhetnénk a levet, de csak a gondolatig jut el. Láttam az iwiwen szép fotókat róla és a nőjéről, háttérben a tenger, Olaszország. Nézegessem a képeket és közben heherésszek a telefonba? Miközben én semmi más nem leszek csak egy illúzió. Csé telefonját végképp nem tudom mire vélni, valószínűleg csak a kapcsolat fenntartását szolgálja, annál többet nem, ha fontos lennék, biztos felhív az elmúlt 2,5 napban.
Dzsi ma hozott nekem kávét, teát, csokit, csupa különlegeset és csupa olyat, amit szeretek.
Áramszünet volt ma, majdnem egy órán keresztül. Különös volt, ülni a gyertyafényben a sötétben, próbáltam gondolkodni, de csapongtak csak az agyamban a képek. Hol egy pasi, hol a pénztelenség, hol a munka, sehol semmi kapaszkodó.
