Még csak egy apró lehetőség a dolog, de már azon kattog az agyam, hogy majd hogyan mentem ki Szoszit a korábbi lélekölő közös munkahelyünkről.... de hát végül is minden csak egy ilyen apró kis gondolatfoszlányból születik.... Ennek kapcsán jutott eszembe a jobb sorsra érdemes emberek csoportja. Mondjuk magamat is oda sorolom, persze...
Különös volt a tegnapi nap is. Mindenféle belemagyarázás nélkül ismét olyan tanulságok és olyan megtapasztalásoknak voltam részese, hogy csak kapkodtam a fejem... Tegnapra ugye be voltam hívva egy állásinterjúra, de már előtte este azt éreztem, hogy az egész interjúnak kifejezetten gesztus értéke van. Mert nem akarok még egyszer beülni egy multihoz látástól vakulásig a vállalatnak adni a lelkem. Azt kértem tehát, hogy alakuljon úgy a nap, ahogy nekem a legjobb lesz. És közben az is eszembe jutott, hogy ezt a megbeszélést le fogják mondani.
Frissen mosott hajjal éppen elindulni készültem, amikor jött a telefon, hogy ne menjek. Abban a pillanatban tudtam, hogy valóban, nem is kell oda mennem. Mert előtte úgy 10 perccel kaptam egy másik hívást. Egy egészen új dologról, ami ebben a pillanatban legjobban érdekel és amiben a legteljesebb munka örömet látom. Nagyon jó lenne.
Aztán felhívott Bibinka, a barátnőm, akivel ritkán beszélünk már. És elsírtam magam neki a pénz miatt, hogy nem tudok én átmenni hozzá se, mert arra sincs pénzem, hogy buszra szálljak. Azonnal felajánlott nekem pénzt, és bár már tartozom neki egy csomó pénzzel, mégse voltam abban a helyzetben, hogy ellenálljak. Miközben mentem hozzá, számolgattam és az jutott eszembe, hogy ha még egy ötezrest adna, az lenne a tökéletesség.
Lerakott nekem pont 25 ezret. Mondta hogy az ötezer az még valami nassra jó lesz. Nem is tudtam mit mondani erre.
Ültem este a csöndben, vártam, hogy este legyen teljesen.
Álmomban anyuval mentünk egy cukrászdába kávézgatni.
