Bár kedden megfogadtam, hogy nincs többé speranza, vagyis nem alszom vissza fél nyolckor. De ma megint. Álmaimban otthon volt, egy iszonyatosan rövid alvópólóban mentem végig az utcánkon. Csöngettem a lakásunk ajtaján. Apám jött ajtót nyitni. Nem is tudom, hogy ez a mozdulatsor, ez a hangulat járt- e az eszembe mióta meghalt. Anyuval később valahova elmentünk együtt, fogtam a kezét, jókedvű volt és erős. Amilyennek mindig is láttam őt.
Amikor felébredtem, láttam a nem fogadott hívást. Csé volt. De nem hívtam vissza.
Aztán egy bank, hogy miért nem fizetek, mondtam nem azért mert nem akarok. A nő veszekedett velem, sírtam.
Hol lent, hol fent. Nagyjából így ment ez a mai nap. Dzsi is hívott, hogy kapott pénzt és valamennyit ad. Én meg már azon görcsöltem, hogy neki maradjon elég. Nem baj, hogy mi a gyerekkel lassan a semmiből élünk.
A szomszédban lakik egy család, 3 gyerek, szupermutter. Az első hólapátolós reggelen derült ki, hogy a pasinak gerincsérve van, mondta a szupermutter feleség. Gerincsérve tipikusan az elnyomott, leszedált férjeknek van. A nő tolta sztahanovnéként a havat az 500 km kerítésszakaszon. akkor tudtam, hogy mi a dörgés. Hogy utoljára akkor szexszelt az urával, amikor a legkisebbiket összehozták. És akkor se azért, hogy a pasinak jó legyen. A pasi amúgy egy hatalmas ember. Egy idő óta ez a típus nagyon bejönne nekem. Az elején szigorúan magázódtunk, aztán egyszer letegezett én zavaromban visszamagáztam. Sokszor járt azon az agyam, hogy olyan kedves ember megérdemelne valami tisztességes szexet, amit én nagyon szívesen prezentálnék neki. Ezt a gondolatkísérletet aztán mindenféle fantáziákba átmentve tovább folytattam. Az olyan klísékkel, mint a vízcsapszerelésre átugró szomszéd orális szexre való felbujtása. Mondjuk amilyen egy rettenet az asszonya, azt hiszem, ha a számba látná a férje farkát azzal a mozdulattal pallossal csapná le a fejem és érezné magát Szent Johannának, mert egy anyával ezt azért mégsem teheti meg senki. A pasin kezdetektől érzem a vibrálást. Azt nem merem gondolni, hogy miattam, csak azt hogy több van őbenne, mint hogy egy szupermutter elnyomott férje legyen. Ma szembe találkoztunk a ház előtt. Azt éreztem a tekintetén, hogy ugyanazt gondolja mint én: vajon mikor jön el a mi időnk?
A keddi munkamegbeszélésemen a munkaadós pasi ott volt ám a Centrálban. Azt hiszem a karzaton lehettek. Csak én nem néztem tüzetesen körül. Ma írt egy emailt. Különös az is. De jó.
