Tegnap azon gondolkodtam, hogy milyen világban élek. Hogy a tévében azt mutatják, hogy négy a végletekig ostoba picsa, hogyan küzd meg egy nem túl okos, viszont pasis pasiért. Megküzd. Négy nő. Egy pasiért. Mit fog gondolni minden tízéves? Hogyan kell udvarolni a nőnek? Milyen hagyományos szerepek és szertartások vitték tovább a lelkeket eddig? És mi következik ezek után?
Az ilyen egyedül ülős szombatokon mindig azon jár az eszem, hogy egyszercsak történik valami csoda. Valami lesz, amitől hirtelen öröm lesz ezen a magányos estén, hirtelen felpörgés és megnyugvás, hogy ne mondjam boldogság. De az ilyen estéken általában nincs más csak az este maga.
Bevillannak képek, ahogy bejártam dolgozni. Utcák, amerre mentem. Nem tudom megfogalmazni az érzést, ami ilyenkor átfut rajtam. Nem félelem, nem szorongás, nem tagadás, mégis az összes együtt. Talán egy nagy nem villan meg bennem de zsigerileg. Istenem, annyira nagyon jó, hogy nem kell hétfőn újra nekiindulnom. Akármi lesz, akárhogyan, ez egy hatalmas kegyelem számomra...
Az "utódom" egy asszisztens lett, egy könyvelő. Mit mondjak? Proliság van....
Ma itt volt Dzsi. Valami könyvet keresett, mondtam neki, hogy megnézem majd, valahol a kezemben volt. Erre bejött ide, feltúrta a dobozomat, lepakolt egy sor könyvet, és mindent úgy hagyott. Nagyon ideges lettem tőle. Azt meg már meg se jegyzem, hogy kurvára nem jutott eszébe megkérdezni, hogy hogy vagyok. Pedig talán most úgy lenne oka ennek a kérdésnek. Mesélt Iviről, hogy most már nem őbelé szerelmes, hanem 52 évesen leszbikus lesz. És megint csak meg kell kérdeznem, hogy milyen kibaszott egy világ az, amiben kénytelenek vagyunk élni?
Igazából szerettem az őszt. illik hozzám ez a bágyadt fény, illik az elmúlás melankóliája, egy csomó szerelmemet az ősznek köszönhetem. Ősszel mentünk az Ándrésszel Prágába például. És ősszel született a fiam.
De az ősz most már évek óta egyetlen érzést hoz elő mindig. A fájdalmat. Anyu szeptemberben került be a kórházba és november 20-án halt meg. Az egész akkori ősz az ő elmúlásáról szólt. Azóta minden ősszel az ő elmúlásának stációit járom végig újra meg újra. Az az ősz nagyon napos, meleg hosszú derűs ősz volt, mégis az első hó már november elején leesett.
Három éve már.
