Ezt a mondatot - mármint a címet - végül is Mágus rakta össze így, de tény, angyalokat kaptam hitelbe. Van bennem egy ilyen aggodalom, hogy ne legyek túlságosan lila, túlságosan elfogadó, túlságosan okkult. Hanem csak pont annyira menjek bele ezekbe a dolgokba, ahogy nekem kellemes, és amivel erősíteni tudom magam. Mert valószínű azért is kezdtem el foglalkozni ezekkel. Hogy ha már annyira magamra hagytál Univerzum, legalább valami kapaszkodást adj. És akkor jöttek ezek a dolgok. A tarot, ami kihúzott az első mély gödörből, aztán a jóga és a buddhizmus, ami kinyitotta a szemem, aztán sorba a többiek. Az asztrológia erőt adott és most az angyalok. Ja igen. hitelbe, mert nem volt pénzem az angyaltanfolyamra, de azt mondta az asszony, hogy nekem most szükségem lesz az angyalokra, menjek hitelbe. Így alakult. Különös volt, remélem jól csinálom, bár van ugye nekem egy igazi védőangyalom, aki segít nekem, ha vacak vagyok angyalkommunikációban akkor is. Abban bízom, hogy ha már állás ügyben olyan gyorsan intézkedtek, akkor nem hagyják, hogy nagy bajok legyenek velem...
Ma véletlenül belekattintottam a Pax tévé műsorába. amúgy imádom, hogy megint vannak tévéműsorok, nemcsak az a szenny 3 adó, amit eddig bírtam nézni. szóval a pax-on egy 2005-ös Mesterkurzus előadás volt, amin Popper Péter beszélt arról, hogy hogyan tehetünk jót magunknak. Nagyon élvezetes volt az előadás. Ültem és hallgattam, tetszett eléggé. a lényeg valami olyasmi volt, hogy le kellene lassulni. Azzal tesszük a legrosszabbat magunknak, ha kapkodunk és türelmetlenek vagyunk. Meg is néztem, lesz ez még, meg fogom nézni újra.
Szóval hogy mit kértem az angyaloktól... nem nem pasit, pedig egy jó ölelés annyira jól jönne bármikor... anyagi biztonságot kértem, mert azt hiszem ez veszi el az összes erőmet... (azt írtam elsőre, az össze esőmet...)
