Erősen rámtör a szomorúság, ha egy igen jó pasi ül a konyhámban és arról beszél, hogy hogyan koptatta le őt nagyon rövid úton a nője. Erősen elgondolkodom ilyenkor az Univerzum igazságosságán. Hogy én bezzeg hogy' megbecsülném. Persze mindenkire igaz az is, hogy őt is lehet unni.
Olyan hullámzó vagyok hangulatilag, néha azt érzem, hogy tenyerén hordoz a mindenség, de ezt azt hiszem egyszer már e helyütt ki is fejtettem. A lúzerségem meg határtalan. Nem merem megkérdezni mikor kapom meg a pénzem. Kinek a szégyene?
Tegnap itt voltak a régi csapatból páran. Nagyjából azok, akik ugyanolyan lázadó ritterek, mint ami én voltam. Akiknek van melója azok arról meséltek agyállító dolgokat. Mondjuk az milyen már hogy borozunk és a főnökük felhívja őket valami faszsággal amit azonnal meg kell csinálniuk. Én nagyon fel voltam háborodva. Vízöntő énem egyből még jobban felturbózta magát és az egyetemes emberi szabadságra hivatkozva osztotta az észt. Miközben magamban legbelül annak örvendtem, hogy milyen jó, hogy lemondták ennél a cégnél az állásinterjúmat. Bánja kánya! Engem hívna föl a főnök miközben egy pazar vörösborral a kezemben éppen vastag pletykákba bonyolódok a cimboráimmal! Persze én már elég öreg és elég cserzett bőrű vagyok ilyen önérzeteskedésekhez.
A másik, akinek nincs melója meséli, hogy vicc ami Magyarországon megy.A megpályázott állások nagy része nem is állás, csak meghirdetik a cégek, mert valami lóvé jár utána. A megpályázott állások másik felében ha jelentkezel elküldöd jó szívvel, gondoskodva, reménykedve az önéletrajzodat, szóval ezektől az esetek 100 %-ban egy bikkmakk válasz se jön sose. Ezt tehát abba kell hagyni. Külföldön minden megpályázott állásról kapott választ, európai módon intézik az ügyeket. Megállapítottuk, hogy csak a magunk urainak lenne jó lenni, csak azt nem tudjuk, hogy ezzel a szellemi apporttal, ami nekünk van ugyan merre is...pláne nulla kezdőtőkével.
Ma hallottam, hogy egy ismerősöm úgy szólította a feleségét, hogy szívem. Olyan facsarodósan irigykedős volt az érzés bennem.
Azt kérdezte s pszichóm, hogy mégis mit szeretnék. Igazából munkailag ami most van, az úgy tetszetős nekem, csak a pénz miatt ne kellene görcsölni, de úgy ellennék itthon. Írok néha, vagy csak úgy vagyok, kávét főzök, összeütök ebédet, nézek sorozatokat. Nagyon jó. Csak a görcs, ami bennem van a létfenntartásra.
És a nagy titkos mozzanat, amiből vagy lesz valami, vagy semmi. A süti.
