Még csak egy apró lehetőség a dolog, de már azon kattog az agyam, hogy majd hogyan mentem ki Szoszit a korábbi lélekölő közös munkahelyünkről.... de hát végül is minden csak egy ilyen apró kis gondolatfoszlányból születik.... Ennek kapcsán jutott eszembe a jobb sorsra érdemes…

 Ma úgy elgondolkodtam azon, hogy teljesen hülye vagyok. Hogy amíg a régi pont com végű blogon nyomtam sose tudtam megnézte-e egyáltalán valaki, amiket firkálok. És volt hogy hónapokig nem jártam a blogomban. De amikor úgy éreztem, hogy muszáj írnom, akkor azonnal írtam.…

 Holnap megyek egy állásinterjúra. Pedig úgy nagyjából tudom, hogy nem akarom azt a melót. De el fogok menni, pedig igazából rá kell magam beszélni... Sajnos egyáltalán nem vagyok olyan helyzetben, hogy így nyilatkozhassak, de mégis megteszem... Mi ez? Bátorság? Pimaszság?…

 Tegnap felhívtam Csét, azért mert annyira nagyon eltűnt. Persze azt is gondolhattam, hogy lekopott. Akkor láttam utoljára, amikor otthon megindult nagy lépésekkel az előszobában, hogy majd beérve a konyhába térdre kényszerít engem. Be se csuktam utána az ajtót, csak szóltam,…

Azt mondta tegnap a cihó, hogyha elfelejtjük, hogy nekem az jó, hogy nem kellett tovább ott dolgoznom, meg azt is, hogy könnyedén veszem, akkor azt kell mondani, hogy nagyon elbántak velem. Nem is voltam annyira feldobva, amikor ma még fel is hívott a jóval olcsóbb utódom valami…

 Szép lassan lehiggadok. És szép lassan hinni kezdek. Elfogadom, amit kaptam, a körülményeim olyanok, amilyennek megélem őket. És bár konkrétan egy vasam sincs, próbálok nevetni. Mosolyterápiába kezdtem. Nagyon tudatosan keresem a pillanatokat egyelőre csak a…