Szép lassan lehiggadok. És szép lassan hinni kezdek. Elfogadom, amit kaptam, a körülményeim olyanok, amilyennek megélem őket. És bár konkrétan egy vasam sincs, próbálok nevetni. Mosolyterápiába kezdtem. Nagyon tudatosan keresem a pillanatokat egyelőre csak a mosolygásra.
Ma pl a cihó előtt néztem bele a világba és csodálatosan pont az arcomba sütött a nap. Nagyon jó volt. Éreztem a fényt, az energiát és azt hogy én vagyok neki a fontos, hogy rám süt. Mosolyogtam rá erősen.
sze
27
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fogyohold.blog.hu/api/trackback/id/tr332328227
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.