Jól van nem kell irigykedni... annyira nem volt bjutifúl, de legalább annyira rettenet se volt. Olyan pont közepes, és azt már vehetjük jónak is.
Ma osztottam az észt megint, problémamegoldottam a mások életében, miközben az enyémben a lovak közé vágtam a gyeplőt, hadd poroszkáljanak, merthogy maximum poroszkálásra alkalmasak azok...
Váratlanul úgy alakult, hogy Mágusnak sürgős baráti segítségre kártyáznia kellett nálam, ezért a próbamenetben én magam is ráhúztam a saját életemre. Hát csak vacakság jött ki. És ettől megnyugodtam. Még attól is, hogy anyagilag semmi jóra ne számítsak. Nem tudom miért, de a tudat, vagy az, hogy nem szabad hagynom, most - úgy érzem - erőt adott nekem. A munka dolgában is, hogy ha én nem próbálok megoldani valamit, akkor megint el leszek küldve, de most talán félig-meddig jogosan, hiszen annyira rühellem a kommunikációt közöttünk, hogy nem is forszírozom, aminek folyományaként megúnás lesz. Mindegy, ezeket a homályos képeket most nem írom le, lényeg, hogy erőt érzek magamban, hogy ne hagyjam magam. Főleg mert a baráti segítség alanya éppenhogyan eM volt, akivel szakítottak és ezért volt kíváncsi kicsit a lehetőségekre. Ő aztán amikor kicsit beszélgettünk azt mondta, hogy ő úgy képzel el engem, hogy amikor egyedül vagyok csupa negatív energia vesz körül, és hogy nekem szükségem lenne egy pasira, aki ebből kiszabadít. Mondtam neki, hogy ez egy ördögi kör, mert ugyan hol az a pasi, aki szívesen megy bele egy negatív energiákat sugárzó kapcsolatba. De ezek a meglátások megint nekem adtak talán egy lökést, hogy térjek magamhoz, hogy ne adjam át magam az önsajnálatnak és hogy ne vonzzam befelé már a vacakságokat.
Ki fogok jönni ebből is. Nem áldozat vagyok és nem szerencsétlen, meg fogom tudni oldani az életemet.
Szerelem is jön, vagy inkább csak szex, egy nős ember, akit most még nem ismerek. Ezen úgy eltöprengtem, mert éppenséggel lenne egy tippem erre, de lehet hogy csak egy kósza gondolat... Hétfőn munkamegbeszélésen voltam a belvárosban egy kávéházban. Késtem, mert vidéki vagyok a belvárosi autózásban, pláne a parkolásban. A pasi nálam idősebb, harsányan fogadott, tudtam hogy szeret beszélni, hát hagytam, meg mert le is nyűgözött. Olyasmi volt mint egykor BP (vagy hogy is neveztem őt korábban a blogban...). Szóval megőrjít, ha egy pasi művelt, okos, ha érzem rajta a szellemiségét, a finomságát, a humorát, az eleganciát. Hát ezeket mint éreztem ebben a pasiban. Volt egy pillanat, amikor a kezét a kezemre tette a kávéházi asztalon, éreztem, ahogy folyamatosan a mellemet bámulja. Nem tehetek róla, kihívó dekoltázsban mentem, felpróbáltam egy fekete garbót is, de ezt jobbnak találtam. És amikor kiléptünk a kávéházból lenyomott két puszit. Kicsit megzavarodtam, mert sem a magázódáshoz, sem a munkamegbeszéléshez, sem pedig a pasihoz nem illett ez a fajta reakció, egyetlen dolognak tudtam be, hogy a melleim felkeltették az érdeklődését.
De aztán ahogy jött, el is ment. Emailben nem lehet dugni, legalábbis a régiek így tudják és azt hiszem ebben azért teljesen igazuk van. Úgyhogy egy nagyon halvány írásbeli utalás végén el is múlt ez a rezgés közte és köztem, találkozni meg valószínűleg nem egyhamar fogunk. És talán nem is baj, mert amennyire sivatag most a lelkem, belekapaszkodnék az első felém nyújtott farokba, pedig annál azért több lelket, megbecsülést, figyelmet és odaadást érdemlek.
Ma telihold van, angyali telihold.
Csodálatos gyerekem van, minden nap hálát adok az univerzumnak, hogy mellette élhetek.
