Hát hogy az milyen már, hogy 240 km-ről egy kerekesszékes pasi udvarol nekem? Pontosabban ez már nem is udvarlás. Ez szabályos vágy. Úgy beszél a testiségről, hogy megőrjít, hogy úgy bánik a női testtel, amitől az őrületbe jutnék, olyan az egész dologgal kapcsolatos hozzáállása, amilyet mindig is kerestem minden férfiban. Talán a viccezés sok, vagy én vagyok hülye, mert nem veszem komolyan. Amúgy is zavarba ejt a gondolat, hogyan lehet szeretkezni egy kerekesszékben ülő pasival. Tömzsi farka van, mint volt Nk-nek valamikor, mindig azzal cukkolt, hogy kicsi nekem a farka, és hogy én amúgy is nagyon tág vagyok. Mindkettő faszság. Természetesen. Visszatérve erre a helyzetre, elképzelni nem tudom merre haladunk, valamikor nagyon régen ismertük egymást, láttam a székében gurulni, magának való csendes embernek gondoltam. Aztán most beszélgetünk egy ideje, dől belőle a hülyeség, az élvezet, nevetek, borzongok, fantáziálok. Milyen lenne ha hagynám, hogy azt tegyen velem, amit csak akar... Milyen lenne neki, ha tenném, amit élveznék vele tenni. veszélyes gondolatok ezek, hiszen olyan sivatag a lelkem, olyan elhagyott vagyok, hogy minden apró lehetőségbe önkéntelenül kapaszkodok, de nem akarok többet belelátni semmibe, mint ami. Sőt. Még annyit se.
Mágus ma felhívott, ezer éve nem beszéltünk, sokszor eszembe jut mekkora egy barom voltam a hitelügyletnél, tán sose mászom ki belőle. Egy anyajegyet szedtek le róla, ami rossz indulatú. Ezt mesélte, meg hogy van rajta még 40 anyajegy.
Bémágus azt mondja csütörtöktől cuki lesz. Múlt héten túlestem egy megbeszélésen, ahol márciusig nagyjából jól megegyeztem a fizetésemről, a munkámról. Nem tökéletesen, de a magam módján sikeresen. Így fogalmazhatnék. Ez a dolog önmagában olyan könnyeddé tett, és olyan jókedvűvé, hogy csak utána értettem meg, mennyire nyomasztott ennek a dolognak a terhe. Nagyon remélem, hogy ez nem csak egy délibábos érzet volt.
Itt volt a barátnőm és a pasija. nyomasztó vendégség ez mindig. Leszámítva, hogy kiköltözhetek a hálómból, az egész olyan nyomasztó nekem. Nehezen viseltem. Ugyanilyen nehezen O látogatását. Ő kifejezetten egy energiavámpír mellettem, az az ember aki csak azért jön el hozzám, hogy valakinek beszéljen, az érdeklődés legcsekélyebb jelét sem mutatta az én történeteim irányába. Stikában néztem az órát, mikor megy már el. Borzasztó volt.
Dzsinek is írtam egy levelet, keménykedtem, hogy így meg úgy a pénz, most már elfogyott a türelem. Aztán rájöttem, hogy nem tudom megtenni vele szemben. Nem megy ez nekem, egy ember akivel 10 évig egy ágyban aludtam, tudom, hogy nehezen él, nem tehetem, hogy én is rúgok bele egyet. Valahogy így érzem.
