Úgy szocializálódtam, hogy majd 40 éves koromig, minden nap minden órájában egyetlen motivációval léteztem, azzal, hogy megfeleljek az apámnak.Azzal, hogy valamilyen módon elnyerjem az ő elismerését, az ő figyelmét és az ő szeretetét. Soha nem sikerült. Ezt az egész dolgot az anyukám még erősítgette is bennem. Emlékszem már felnőtt voltam és amikor egy jó álláshoz jutottam Anyu meg is jegyezte, hogy még az Apu is milyen büszke rám. Büszke volt. Persze. És minden este szertartásosan puszit adtam neki, miközben ő nézte a tévét. A számon érzem a borostát az arcán. Gépiesen mondta hogy jóéjszakát.
Úgy vágytam arra, hogy életem első és egyetlen férfija egyáltalán emberszámba vegyen.
Így nőttem fel.
Csoda, hogy ma sem hiszem el magamról, hogy méltó vagyok egy igazán nagyszerű férfi szerelmére?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
jan
5
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://fogyohold.blog.hu/api/trackback/id/tr832563855
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.